Craniosacralis terápia eredete

​

A Craniosacrális terápia gyökerei az Osteopatha (csontfájdalom-csontbetegség) szóból származik, melyet Dr. Andrew Taylor Still fedezett fel 1974-ben. 

 

Dr. Still a csontokat és annak bántalmait állította a középpontba. Azt figyelte meg, hogy ezek „jelzőrendszerként” megmutatják a szöveteinkben fellépő működési zavart. 

Az optimális működés akkor valósulhat meg, ha az egymás mellett működő rendszerek ritmusa összehangolt, és zavarmentes. 

 

Dr. Still főként a parietális rendszert: csontok, izmok, inak, a gerinc és annak összes ízületét kezelte.

 

Dr. Sutherland a craniosacral terápia megalkotója, mely a cerebrospinális  (agyi-gerincvelő) folyadék  ritmukus pulzálásának felfedezésén alapul. (1930-1940).

„ A test általunk ismert legmagasabb rendű eleme az agyi-gerincvelő folyadék. A folyadék maga a folyékony fény.” (A. T.Still)

 

Az „ÉLET LÉLEGZETE” (Dr. Sutherland)

 

Dr. John Upledger az 1970-es években tudományosan is bebizonyította, hogy a koponyacsontok között nincs szilárd összeköttetés, hanem enyhén mozognak és mozgathatóak. Ez az elmélet olyan hatásosnak bizonyult, hogy mára már a nyugati országokban klinikákon is alkalmazzák a craniosacralis terápiát. 

 

A craniosacralis rendszer

 

A craniosacralis elnevezés a kívülről határoló koponya (cranium) és a keresztcsont (sacrum) latin nevéből származik. 

Az agy által termelt agyi-gerincvelő folyadék, mely átmossa az agyat és a gerincvelőt, ritmikusan pulzál és ez a ritmus minden csontban és szövetben érzékelhető. A rendszer biztosítja az agyi-gerincvelői folyadék termelődését, keringését és felszívódását. Ennek a folyadéknak jelentős tápláló, tisztító, salaktalanító, információátadó szerepe van.

 

A craniosacralis rendszer célja

 

A terápia elsődleges célja a craniosacralis rendszer harmonizációja, az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának normalizálása, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása, a kötőszövetes lemezek ellazítása, az ízületi feszültségek korrekciója és az izom-relaxáció.

 

A craniosacralis rendszer lényege

 

A craniosacralis terápia mikromanipuláción, a koponyacsontok rendellenes helyzetének és mozgásának korrekcióján, az agyhártyarendszerben és a kötőszövetekben lévő feszültségek oldásán alapul.

 

 Craniosacralis rendszer hatása

 

Általánosan javítja az életminőséget, segít konkrét betegségek, problémák kezelésében is. Serkenti a szervezet természetes öngyógyító folyamatait, csökkenti, a stresszt, javítja az immunrendszer működését, visszaadja a fizikális életerőt és jó közérzetet biztosít.

 

Craniosacralis terápia a várandóság alatt

 

A terápia a kismamák számára különösen ajánlott. Segít felkészülni a változásokra melyek a várandóság alatt végbemennek a testben. Segíti fizikai testet, és lelkileg is összehangolja az édesanyát a magzattal.

 

A terápia alkalmazási területei

 

Hiperaktivitás, fókusz hiány, hát-derékfájás, lumbágó, isiász, asztma, depresszió, kimerültség, vérnyomás problémák (alacsony-magas), hormonális zavarok, menstruációs panaszok, hallásproblémák, migrén, krónikus fáradság, koncentrációs és tanulási nehézségek (diszlekszia, diszkalkulia), alvászavarok, emésztési problémák, dadogás, fogcsikorgatás, fog-, állkapocs problémák, pánikbetegség, baleseti sokk, betegségekből való felépülés, kismamák minden állapotákban, gyerekek-felnőttek mindenfajta pszichés eredetű problémájának megoldásában, segít a test mindenfajta harmonizálására.

 

A terápia nem alkalmazható:

​

• akut vérzés vagy aneurizmák a koponyákban

• friss koponyatörés

• akut gerincsérülés

• nyúltagyi sérv

• akut idegrendszeri fertőzések (pl. agyhártyagyulladás)

• cukorbetegség esetén körültekintéssel 

​

Fenti esetek kivételével a terápia tehát gyakorlatilag minden olyan esetben alkalmazható, amikor a kezelés által a test öngyógyító és önszabályzó erőinek, maximális hatékonyságú működésének biztosításával a szervezet képes a zavart megszüntetni és ezután az egészség állapotát fenntartani.

 

Bejelentkezés: